Kávéink a vietnámi kávétermesztés szívéből, a varázslatos Central Highlands régióból, Lam Dong tartományból érkeznek, ahol a fenntartható és organikus gazdálkodás a minőség alapja.

Sokan meglepődnek rajta, de Vietnám a világ második legnagyobb kávétermesztő országa Brazília után. Ha csak a Robusta mennyiségét nézzük, abszolút világelsők.

Vietnámban, ahogy a világ sok számos pontján  a Rák- és Baktérítők között, a gyarmatosításnak köszönhetően kezdődött a kávétermesztés. Ahogy az életnek, úgy  a kávénak is Afrika a bölcsője, azonbelül is Etiópia.

Vietnámba a franciák vitték be a kávét a 19. század közepén. Először arabicával kezdődött a termesztés, főként Észak-Vietnámban, Son La tartomány területéről indulva. Ezt követően terjedt el a kávétermesztés a Közép-felföldön (Central Highlands), ahol Dak Lak és Lam Dong tartományok is találhatók – ez a régió mai vietnámi kávétermesztés szíve.

A robusta 1908-ban került az országba, szintén Afrikából. Nevéhez híven ellenállóbb növény, amely számára a Közép-felföld éghajlati viszonyai, tengeszint feletti magassága különösen kedvezőek. Dak Lak tartomány jellegzetes vörös, vulkanikus talaja pedig kifejezetten ideális a robusta számára.

A franciáknak köszönhetően a kávézási kultúra is megjelent Vietnámban, kezdetben elsősorban a nagyvárosokban. Ekkor alakultak ki azok az eszközök és technikák, amelyekből később megszületett a mára a vietnámi kávézás legismertebb szimbóluma,  a Phin filter.

A korai vietnámi kávékészítési szokásokra a kínai hatás is érezhető volt. Ennek ellenére sokan inkább haszonnövényként tekintettek a kávéra, és kevésbé fogyasztották a belőle készült fekete csodát.

Vietnám több ezer éves történelme során számos háborút élt át, mégis mindig képes volt megőrizni önállóságát, függetlenül attól, ki volt az ellenség. Kína közelsége meghatározó volt a történelme során.

A számunkra legismertebb háború 1975-ben ért véget, amit követően Észak- és Dél-Vietnám egyesült. A pusztító háború után az ország gazdasága romokban hevert, és nemzetközi embargó is sújtotta, így a kávétermesztés sem tudott igazán fejlődni.

Eközben Európában, az NDK-ban súlyos kávéhiány alakult ki. A világpiaci árak megemelkedtek, és az ország keményvaluta-hiány miatt nem tudott elegendő kávét importálni. Ez mindennapi problémát jelentett: a kávé hiánya a háztartásokban is érezhető volt, komoly társadalmi feszültséget okozva. Képzeljétek csak el, ha egyszer csak sehol nem lehetne kávét kapni. Belegondolni is szörnyű.

A helyzet megoldására a két szocialista ország együttműködésbe kezdett. Az NDK pénzügyi támogatást, technológiát és szakembereket biztosított a vietnámi kávétermesztés fejlesztéséhez, Vietnám pedig cserébe kávéval látta el partnerét – egy kölcsönösen előnyös megállapodás keretében.

1986-ban indult el a Đổi Mới, azaz az a gazdasági liberalizációs reformfolyamat, amely Vietnámban hasonló jelentőséggel bírt, mint nálunk a vasfüggöny lehullása – azzal a különbséggel, hogy itt elsősorban nem politikai, hanem gazdasági átalakulás történt.

Főbb elemei közé tartozott a mezőgazdasági kollektivizálás fokozatos visszaszorítása, a piacgazdasági elemek bevezetése, a külföldi befektetések engedélyezése, valamint – a kávé szempontjából különösen fontos – az exportorientált gazdaság megerősítése.

A 90-es évek elejére Vietnám a világ legnagyobb kávétermelő országai közé került. Ezzel párhuzamosan a kávézási kultúra is új lendületet kapott, és fokozatosan kialakult egy szűk, de növekvő középosztály, amely hozzájárult a kávézókultúra fellendüléséhez. Ennek hatására a különleges vietnámi kávéitalok is gyorsan elterjedtek és népszerűvé váltak.

Mára Vietnámban a kávézás a mindennapok szerves része: reggel, délben és este egyaránt. Nem csupán szokás, hanem életérzés. Az ember szinte nem is tud választani a hangulatosabbnál hangulatosabb kávézók között, ahol a kávé felpörget, miközben a környezet megnyugtat és ellazít.

De miért nem tudtunk erről, hogy Vietnámban ennyi kávé van? Hol van az a sok kávé?

Lapozz, és megtudod